János fogságba jutása után Jézus Galileába ment és hirdetni kezdte Isten országának evangéliumát. E mondattal kezdődött a vasárnapi evangélium, örömhír. Ebben a mondatban szereplő János, nem más, mint Keresztelő Szent János, akinek nagysága az Istenember visszavert fénye, mert közvetlenül előtte járt és az emberlelkekben Jézus számára az utat előkészítette. Így hirdette előre őt Malakiás próféta, mint angyalt, aki az Úr útját előkészíti.

       Jézus fellépése előtt Heródes király elfogadta Jánost, és börtönben megláncoltatta Heródiás miatt, testvérének, Fülöpnek felesége miatt, mert elvette nőül. János ugyanis megmondta Heródesnek: „Nem szabad testvéred feleségét nőül venned.” Egy alkalommal leánya olyan szépen táncolt a vendégek előtt, hogy Heródes eskü alatt ígérte meg lányának, hogy bármely kérését teljesíti. A kérés pedig így szólt: „Akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” (Mt 14, 8).

       Ezt várta meg Jézus a fellépésével. Miért? Magyarázat Szent Krizosztomtól. {Annak kell Krisztus igaz voltát hirdetni, aki ellent tud mondani a gyomrának, aki e világ javait megveti, és akinek nincs hiú dicsvágya. Azután, hogy kiállta a kísértést, és a pusztában legyőzte az éhséget, a hegyen megvetette a kapzsiságot, a templomban pedig elutasította a hiú dicsvágyat. Vagy úgy is lehet magyarázni, hogy azután kezdett tanítani, hogy Jánost kiszolgáltatták. Ha ugyanis már, akkor kezdett volna hirdetni, amikor még Keresztelő János is hirdetett, akkor értéktelenné tette volna János működését, feleslegesnek látszott volna János tanítása az ő tanításához viszonyítva, mert ha a nap és az esthajnalcsillag egyszerre kel fel, a nap elnyomja az esthajnalcsillag fényét.} (Super Matth. Op. Imperf. Hom. 6; CA 121.)

       Tökéletes isteni, teremtői rendezettség van a világban. Mindennek meg van a maga ideje. Van Gondviselőnk, csak olykor a türelmünk kevés, hogy kivárjuk a jó Isten közbelépését. Vagy nem elég nagy a hitünk abban, hogy itt a jó Isten képes közbelépni.

       A megváltás nagy művének végrehajtásába a Teremtő az embert is be akarta vonni. Isten embereken keresztül akart megváltani. Mint ahogy a földön való megjelenésének bevezetését is emberek bevonásával valósította meg: Mózes, próféták, és végül Keresztelő Szent János. Úgy a folytatásában is számított emberek segítségére. Tehát fellépésének a kezdetén emberek közül választja ki segítőtársait, apostolait.

       Szent Krizosztom így okolja meg az apostolok kiválasztását: {Mielőtt Krisztus bármit tett vagy mondott volna, apostolokat hívott, hogy ne maradjon előttük semmi sem rejtve Krisztus szavaiból és tetteiből, hogy később hitelesen mondhassák: lehetetlen nekünk, hogy el ne beszéljük, amiket láttunk és hallottunk (ApCsel 4, 20). (Hom. 7; CA 122.) Munkájuk közepéből hívta el őket megmutatván, hogy minden elfoglaltságuknál előbbre való az ő követése. (In Matth. Hom. 14; CA 123.).

       Az első két testvérpár kiválasztásáról szóló evangéliumi részletről szól az evangélium. Kik ezek és mi a rájuk legjellemzőbb, számunkra pedig a követendő példák, erről szól Szent Remig. {Az első négy apostol kiválasztása a négy főerényt írja le: az okosságot Péter jelzi, az isteni megismerés miatt; az igazságosságot András jelzi, cselekedetei férfiassága miatt; a bátorságot Jakab jelzi, mivel gáncsot vetett az ördögnek; a mértékletességet János jelzi, az isteni kegyelem hatása miatt. (CA 126.)

       Hogy valóban Jézus követői lehessünk, a Jézus által legelőször kiválasztott négy apostol közbenjárására a hét folyamán különösen gyakoroljuk az ő erényeiket. Nagy Szent Gergely pápa megjegyzi: {Péter és András nem látták, hogy Krisztus egyetlen csodát is tett volna, és még az örök jutalomról sem hallottak Krisztustól, és mégis az Úr egyetlen szavára megfeledkeztek mindarról, ami birtokukban volt. Ezért írja a Szentírás: Mindjárt ott is hagyták a hálót és csatlakoztak hozzá.

       Nem királyokat, szenátorokat, filozófusokat vagy szónokokat választott, hanem egyszerű embereket, szegény és tanulatlan halászokat! (Sz. Ágoston: CA 123.) Vegyük észre azt, hogy a világban rend van! Isten rendelése, hogy az Ő léte és gondviselése embereken keresztül jusson el hozzánk. Napjainkban is emberek közvetítik Isten működését! Embertársainkon keresztül, példájuk és közös imáink nyomán jut el hozzánk Isten megbocsátó és segítő szeretete. Imádkozzunk egymásért!

nyomtatási nézet