Tanúságtétel

Személyes vallomások megtérésről, a hit segítő erejéről

Bizonyára nem csak engem érdekel, hogyan élnek mások. Vágyaikból, céljaikból mennyit képesek megvalósítani, hogyan küzdenek meg a mindennapok kihívásaival.

A Mária Rádió lehetőséget nyújt arra, hogy aki késztetést érez, tanúságot tehessen nekünk, sorstársainak. Elmondhatja, milyen változásokat indított el benne az őt felkaroló, elhibázott döntéseinek következményeit javára fordító, imáit meghallgató, testét meggyógyító, lelkét megújító Istennel történt (újra)találkozás.  Tanúságtételével továbbadhatja a hitet és a reményt, hogy ami vele történt, az azokkal is megtörténhet, akik eddig nem, vagy alig adtak Istennek lehetőséget arra, hogy segíthessen rajtuk.

 

Jelentkezni a Mária Rádió

+36 1 373-0701 telefonszámán, illetve a

tanusagtetel@mariaradio.hu e-mail címen lehet.

Kedves Hallgató, Látogató!

Ezen az e-mail címen a tanúságtételekkel kapcsolatos véleményét, észrevételét, javaslatát, hozzászólását is szeretettel várom:

Kerek József - szerkesztő


A tanúságtételek egy része a Fontos vagy Nekem!, valamint a Jézusnak adtam az életem című  könyvben olvashatók is. A könyvek a keresztény könyvesboltokban kaphatók, ill. megvásárolhatók - megrendelhetők a Mária Rádióban is. (A könyvborítók a képre kattintva nagyobb méretben megjeleníthetők, így az ajánlás is olvasható.)

Az eddig elhangott tanuságtételek IDE KATTINTVA

 


 

Ferenc pápa: Meg kell ismertetnünk Jézust azokkal, akik még nem ismerik!

Kedves testvéreim!

Miért kellene megtérnünk? Megtérés annak kell, aki hitetlenből hívővé válik, aki bűnösből megigazulttá válik, de nekünk már nincs szükségünk rá, hiszen már keresztények vagyunk, vagyis velünk már minden rendben van.” Ez nem igaz! Ha így gondolkodunk, nem vesszük észre, hogy éppen ebből az önteltségből – hogy tudniillik keresztények vagyunk, jók vagyunk, velünk minden rendben – kell megtérnünk: abból a feltételezésből, hogy összességében jól van minden, és nem szorulunk rá semmiféle megtérésre. De próbáljuk csak megkérdezni magunktól: tényleg igaz, hogy az élet különböző helyzeteiben Jézus érzelmei töltenek el bennünket? Igaz, hogy ugyanúgy érzünk, ahogy Jézus érez? Például amikor megbántanak minket vagy valamilyen sérelmet szenvedünk, képesek vagyunk ellenséges indulat nélkül reagálni, és képesek vagyunk megbocsátani, amikor bocsánatot kérnek tőlünk? Mennyire nehéz megbocsátani! Mennyire nehéz! „Ezért megfizetsz!” – ez a mondat születik meg ösztönösen bennünk. Amikor az lenne a feladatunk, hogy osztozzunk mások örömében és fájdalmában, vajon képesek vagyunk őszintén együtt sírni azzal, aki sír és együtt örülni azzal, aki örül? Amikor meg kellene vallanunk hitünket, képesek vagyunk bátran és egyszerűen megvallani, anélkül, hogy szégyellnénk az evangéliumot? És így folytatva sok kérdést feltehetünk magunknak. Nincs minden rendben velünk, mindig meg kell térnünk, hogy ugyanazok az érzelmek töltsenek el minket, amelyek Jézust eltöltötték.

Ezért mindnyájunknak az a feladata, hogy megismertessük Jézust azokkal, akik még nem ismerik. Ez azonban nem térítést jelent. Nem, hanem azt, hogy ajtót nyitunk. „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot” (1Kor 9,16) – mondja Szent Pál. Ha az Úr Jézus megváltoztatta a mi életünket, és megváltoztatja, valahányszor hozzá megyünk, hogyan ne töltene el bennünket az a szenvedély, hogy megismertessük őt azokkal, akikkel találkozunk a munkahelyünkön, az iskolában, a társasházban, a kórházban, a találkozóhelyeken? Ha körbenézünk, találunk olyanokat, akik készek lennének rálépni vagy újra rálépni a hit útjára, ha olyan keresztényekkel találkoznának, akik szerelmesek Jézusba. Nem nekünk kellene azoknak a keresztényeknek lenni, nem lehetnénk mi azok? Kérdezzétek meg magatoktól: „Vajon én tényleg szerelmes vagyok Jézusba? Meg vagyok-e győződve arról, hogy Jézus felkínálja és nekem adja az üdvösséget?” És ha szerelmes vagyok, akkor meg kell ismertetnem őt másokkal. Bátraknak kell lennünk: le kell bontanunk a gőg és a versengés hegyeit, fel kell töltenünk a közömbösség és részvétlenség által ásott árkokat, ki kell egyenesíteni lustaságunk és megalkuvásaink ösvényeit.

Segítsen minket Szűz Mária – aki anya, és tudja, hogyan tegye –, hogy ledöntsük a gátakat és akadályokat, melyek útjában állnak megtérésünknek, vagyis annak, hogy az Úrhoz menjünk. Egyedül ő, egyedül Jézus tudja beteljesíteni az ember reményeit!

És:

Szükségünk van reverenda és fátyol nélkül szentekre. Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre. Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaikkal sétálnak. Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek. Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik...

Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre a korszakra alkotják meg a lelkiségüket. Szükségünk van olyan szentekre, akik el vannak kötelezve a szegények iránt és a szükséges szociális változások iránt.

Szükségünk a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni. Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és Ipod-ot használó szentekre. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni barátaikkal. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot. Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok.

Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el... Legyünk hát ilyenek!" (Ferenc pápa)


Következő adásaink