Márk evangéliuma

Dér Katalin elmélkedése

Sokan úgy tartják, a Márk-evangéliumot az ősegyházban Húsvét vigíliáján olvasták, mégpedig elejétől végig. Minden sora egyetlen pontra, a keresztre mutat. Húsvétkor a közösség ünnepli a megváltó kereszthalált és feltámadást, és erről is olvas ezen az éjjelen; ünnep és ünnepi olvasmány tökéletesen megfelel egymásnak. És Húsvétkor keresztelte az ősegyház a hitújoncokat. A keresztelés: beavatás, a Márk-evangélium pedig tökéletes beavató olvasmány is. Szerkezete, az út, melyet az olvasónak be kell járnia, épp olyan, mint a régi fajta keresztelés, a baptizma, a teljes bemerítés volt: út a mélybe, testileg a keresztelő medence mélyébe, lelkileg a halálba, majd a mélyből, a halálból fel, a magasba. Jézus útja is lefelé visz, a halálba, a keresztre, s onnan fölfelé, a feltámadásba. Így a hitjelöltek, akiket Húsvét éjjelén kereszteltek, két értelemben is bemerítkeztek: az olvasmány belemerítette őket a legmélyebb mélységbe, Jézus keresztjének titkába, azután a jelölt immár testileg utánozta Jézus útját - bemerítkezett. Erre is szánta Márk az evangéliumot. Arra, hogy az ünnep azt tegye, ami a dolga: hogy pőrén, a maga szikár valóságában és drámaiságában újra jelenvalóvá tegye a megváltás történetét, beavatva, részesévé téve minket a titoknak.  

A sorozatban folyamatos olvasással, versről versre haladva elmélkedünk Márk evangéliumáról.

Műsorvezető: Dér Katalin

 


Következő adásaink