A pesti ferences templomban 2003-2004-ben tartott konferenciabeszéd-sorozat anyagának szerkesztett változata.

"A káplán atya megkérdezi kis hittanosától: Akarsz-e szent lenni? A válasz: Nem, én boldog akarok lenni! E naiv, gyermeki kijelentés valójában zseniális összefoglalása mindannak, amivel szembe kell néznünk, amikor az életszentségről elmélkedünk. Az ember ösztönösen megborzong ennek a szónak a hallatán, mert valami olyanra gondol, ami életidegen, természetellenes, nehéz és örömtelen. Valójában a szent nem a boldogtalan életre vállalkozik, hanem az Istennel való találkozásra és a szeretetben való önátadásra, mely a személyes kiteljesedés és az igazi boldogság egyedüli forrása. Persze ez a boldogság nem azonos azzal, amit a reklámok és az idétlen filmvígjátékok elénk állítanak, nem szüntelen happy érzés, gyönyör és élvezet, hanem a másokért vállalt felelősségből, elkötelezettségből és áldozatból fakadó öröm. A szentté válás állandó úton levés, különböző tempóban megtett, kisebb és nagyobb lépések sorozata, egészen életünk utolsó órájáig, miközben egyre nagyobb világosságra, békességre, tágasságra és boldogságra jutunk. Ehhez az úthoz szeretne egyfajta kalauzul szolgálni ez a könyv a huszonegyedik századi keresztény hívőnek, ráirányítva a figyelmet a a divatos tévutakra és a bennük rejlő buktatókra, de még inkább azt megmutatva, hogy szentnek lenni posztmodern korunkban nemcsak hogy nem lehetetlen, de az egyetlen reális és értelmes választás mindnyájunk számára."