2007 tavaszán egyik tárgyalásról rohantam a másikra és közben szokás szerint váltogattam a rádiók csatornái között az állomásokat és arra lettem figyelmes, hogy egy új számomra addig ismeretlen hang szól a hangszóróból.

Emlékszem, ahogy hallgattam teljes öröm, nyugalom járta át a lelkem, alig vártam hogy a munkám végeztével újra autóba szállva hallgathassam a Mária Rádiót.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy felhívásban önkénteseket keresnek a Rádióhoz és akkor ott úgy éreztem, mintha ez nekem szólna.

És már hívtam is a megadott telefonszámot, majd tíz percen belül útban voltam a Rádió felé.

Nagy boldogság töltött el, mert már régóta éreztem, hogy valami többet szeretnék tenni és nem csak szavakkal, de szeretném a tetteimmel is szolgálni és hálát adni az Úrnak.

Igaz hétköznapi emberként más vonalon dolgozom, kommunikációt sem tanultam, sajnos így nem tudok ékesen beszélni, de tudok szólni érző szívvel, hittel, igaz szeretettel, ezzel szolgálva Jézus Krisztust.

Először rózsafüzért imádkoztam a testvérekkel, majd tavaly a Városmisszió alatt kaptam lehetőséget külső helyszíni közvetítések besegítésébe is.

Nagy öröm volt ez akkor is és azóta is minden alkalommal, mert ez egy olyan gyönyörű szolgálat, amely lehetőséget ad megismerni csodálatos embereket, akik mind jobban közelebb visznek a jó Istenhez és megerősítenek hitemben.

Ezáltal úgy érzem én sokkal többet kapok mint, amit én a rám bízott feladatok elvégzésével adni tudok.

Nagyon jó érzés a Mária Rádió családjához tartozni és itt teljesíteni szolgálatot az Úrnak!

............talán ez az én küldetésem.