Visky András

Visky András író egy református lelkészcsalád hetedik gyermeke. Édesapja Visky Ferenc református lelkész volt, akit az ’56 utáni ideológiai tisztogatás politikája idején, 1958-ban 22 év börtönbüntetésre ítéltek. Nem sokkal ezután feleségét és gyermekeit – köztük az ekkor kétéves Visky Andrást – egy lágerbe internálták. Az íróval Kitelepítés c. regénye kapcsán Prontvai Vera beszélget

Visky András édesapja, Visky Ferenc református lelkész volt, akit az ’56 utáni ideológiai tisztogatás politikája idején, 1958-ban 22 év börtönbüntetésre ítélt a román vezetés . Visky András néhány éves korában a Duna-delta lágerébe került édesanyjával és testvéreivel. A hit megőrzéséről, a túlélésről, hivatásáról tesz tanúságot.

„A Tanítványok a Szentírás terét és idejét kitágítva a bibliai üldözők elől menekülő tanítványokat egy barakkba menekíti. Ily módon az előadásban az 50-es 60-as évek megfélemlítéssel teli Romániájának légköre rajzolódik ki. A történet három síkon bomlik ki, nemcsak az evangélium és a hatvanas évek romániai valóságának szintjén, hanem az abszurd drámára való rájátszások szintjén is. A két tanítvány a Godot-ra várva szövegeit alakítja át bohócjelenetekké, hogy ezzel is az Istentől elhagyott világ abszurditását sugallja.” idézet forrás: port.hu

A „Júlia – Párbeszéd a szerelemről” című monodráma a szerző családjának tragikus sorsát mutatja be. Édesapja Magyarországon képzett református lelkész, aki fiatal feleségével a második világháború után Magyarországról „átszökik” Erdélybe, hogy a nyáját szolgálja. Az 1956-os ideológiai tisztogatás következményeként 22 év börtönre ítélte őt a román kommunista diktatúra. Nem sokkal később feleségét, Júliát hét gyermekével kitelepítik a Duna-deltá Gulágjába. Azt sem tudja, hogy férje él-e még. Júlia az emberpróbáló helyzetben is a szerelemről és a hűségről ad tanúbizonyságot. Hűséges marad Istenhez, férjéhez és a magyarsághoz.

Éva, a kisváros körberajongott szépe, énekesi színészi pályára készül, ám a véletlen úgy hozza, hogy szerelembe esik egy híres bukaresti színésszel, akit azonban csak a rövid távú románc érdekel. Az életét mélyen megsebző kapcsolat után Évát egy állatorvos veszi el, aki a legnehezebb helyzetekben is kitart mellette, annak ellenére, hogy a felesége több gyermeket is szül neki, különböző, tulajdonképpen kideríthetetlen kapcsolatok gyümölcseként.

A holokausztból kiindulva Visky András egy névtelen ember történetét meséli el, akinek azonossága ismeretlen… Az előadás gondolkodásra késztet a népek sorsáról, hátrahagyott örökségünkről, a vallás helyéről a világhoz való viszonyunkban, arról, hogy mik vagyunk, és főleg arról, hogy miért jutottunk idáig. Egy előadás, mely segít átgondolni és bekötözni sebeinket.

„Húsz éven át cipeltem magammal egy nagyon személyes, tulajdonképpen megoszthatatlan, legalábbis annak hitt történetet, de aztán egyszercsak elért a budapesti Nemzeti Színház felkérése, és elhatároztam, hogy nem halasztom tovább, elmondom, lesz, ami lesz. Harmadik gyermekünket vártuk 1989-ben, Szatmárnémetiben. Már belátható közelségbe került a szülés ideje, amikor a magzat úgy döntött, mégsem jön erre a világra. Belehalt édesanyja testébe. Születése előtt feladta, mint Beckett anyaméhben monologizáló, megszületni nem akaró, végül pedig április 13-án, nagypénteken, egyenesen a halálba beleszülető énje. A mi gyermekünk karácsonykor érkezett volna, a forradalommal együtt, de a mi karácsonyunk akkor nem a születés, hanem a gyermekhalál éve lett. Megszűnt dobogni a szíve, nem mozdult többet, leélte el sem kezdett életét – ki érti ezt? »Pornó« – egy fiktív fedőnév. A valóság viszont ennél a fikciónál sokkal elképesztőbb. A fedőnév viszont nem fedi el a valóságot. Reménységem szerint feltakarja.” Visky András

Visky András szövegéről közel két éve beszélgetünk, gondolkodunk, vitázunk. Az identitásjátékként meghatározott szöveg bennünket is identitásjátékba sodort: Bernadett és Csipesz találkozásainak keresése közben nemcsak színészként, hanem rendezőként, dramaturgként, díszlet- és jelmeztervezőként is próbára kellett tennünk magunkat.

Négy női sors, négy női test története a halottakról, halálról, traumáról és az identitás megtalálásáról.. „A test történetei… a nyitott dramaturgia technikájára épülnek. Elképzelésem szerint az öt szöveg különböző kombinációit adná elő a színház, így a néző mindig másik két előadást nézhetne meg, akár különböző sorrendben is. Így a szövegek – és nagyjából 50–60 perces előadások – egymás tükrében és kontextusában mást jelenthetnének: a test történeteit, a lehető legkülönbözőbb fénytörésben, egyetlen színházi tér (díszlet) variációjaként.” Visky András