Egyáltalán nem mindegy, hogy valaki hívőként, vagy hit nélkül vállalja a gyermeket. Aki hívő lélekkel készül a gyermekáldásra, az igyekszik kiküszöbölni minden tényezőt, amely a fogantatásra vagy a magzatra károsító lehet – nyilatkozta lapunknak Dr. Szathmáry Gábor szülész- nőgyógyász, keresztény orvos.

Előfordul, hogy a párkapcsolat sajnos nem házasságban, hanem élettársi viszonyban zajlik, mert nem merik felvállalni a „holtodiglan, holtomiglan” felelősségét. Azonban előbb-utóbb láthatóvá válik, hogy Isten és hit nélkül parttalan vállalkozás férfi és nő kapcsolata. Ha ezt Isten áldása kíséri, akkor ez az egész életúton meglátszik. A gyermekvállalás és -nevelés tekintetében is megalapozottabb a keresztény hozzáállás: felelősségteljesebbek a döntések; a kapcsolatot a szeretet hatja át, s ez nem múlik el egyik napról a másikra. A vallásos asszonyok természetességgel fogadják és Isten áldásának tekintik a gyermeket: imádkoznak az egészségéért, a családért. Van olyan várandós anyuka, aki most a tizenegyedik kisbabát várja, s a gyermek születése után elmennek Rómába pápai áldásra. De persze ezért nem kell Rómáig menni; a hálaimát az első templomban is el lehet mondani. Megköszönni a Mindenhatónak, amit a szülő kapott tőle. A legtöbbet – a gyermekét. Olyan szülésnél segédkezni, ahol a hit alapján, közös megegyezéssel és nagy szeretettel várják a gyermeket – majdhogynem misztériumszámba megy. A szülészet értelmét a várva várt gyermek adja. Ennél szebb nincs a házaspár s a szülészorvos életében.

2010. júliusi magazin

Könnyid-Zsoldos Andrea

nyomtatási nézet